óh, a szerelem...

kényes (?) téma.

 

„a nők nem járnak vécére, nem pukiznak és nem növesztenek szőrt illetlen helyeken.“

ti is találkoztatok már ezzel a mondattal? netán eszerint is éltek?

mi az, amit megengedtek magatoknak egy párkapcsolatban, és mi az, amit saját magatok és párotok részéről is illetlenségnek tartotok?

sok ember egy idő után elkényelmesedik a párkapcsolatban, és már nem ad magára annyit, mint mikor megismerkedett a szerelmével. ez igaz nőre és férfira egyaránt.

a kapcsolat elején mindenki a maximumot akarja kihozni magából, hogy lenyűgözze, elvarázsolja a másikat, de ahogy telnek a hónapok, évek, egyre inkább elkényelmesedünk.

eleinte napi rendszerességgel hasizomerősítettünk, minden pattanást 66 réteg alapozóval tüntettünk el és a hajunkat is kétnaponta mostuk. idővel viszont leszoktunk a több órát igénybe vevő szépítkezésről: nem zavar annyira, ha zsíros a hajunk, ha lepattogott a körömlakk, ha borostás a lábunk... de mégis mit szól ehhez a férfi?

és mi a véleményünk nekünk, nőknek, arról a férfiról, aki annyira elkényelmesedik mellettünk, hogy azt hiszi, minket nem zavar a büdös lába, a kócos haja, a 3 napos borostája vagy az izmait leépítő zsírpárnái? a kapcsolat elején lángoló szenvedély közepette, mikor szexi fehérneműt húzunk és komplett sminkkel és csodás frizurával lépünk ki vadiúj ruhánkban, vajon gondoljuk-e, hogy két év múlva majd szőrös lábbal üldögélünk otthon a szabadidő ruhánkban a párunk mellett?

egy jó kapcsolatnak a bizalomról, az elfogadásról és az egymás előtti teljes kitárulkozásról kell szólnia. mégis úgy érzem, egy ilyen alapokon nyugvó kapcsolatban sem kell „lemennünk állatba”... a nő legyen mindig nőies, és a férfi is adjon magára. a nő legyen tiszta és illatos. legyen ápolt a bőre, a körme és a haja. tartsa karban a testét, ne hagyja magát eltunyulni. a férfi is foglalkozzon a külsejével, legyen ő is tiszta és ápolt. nem árt az sem, ha izmos. nem bodybuildingről beszélek...csak...azért jó lenne, ha fel bírná emelni az 50 kilós nőjét... :D

ami pedig a legelső mondatomat illeti... a kapcsolatba mindkét fél hoz magával szokásokat otthonról, a baráti körből, és véleményét a média is alakítja, így mindenkinél mások a szokások. szerintem a pukizás, böfögés és vécézés teljesen természetes dolgok, amiken egy régóta tartó kapcsolatban igazából nincs mit szégyellni... de! nem cirkuszi látványosság, hogy úton-útfélen bemutatót tartsunk a párunknak!

a legtökéletesebb, legbiztonságosabb kapcsolatban is meg kell tartani a varázslatot. ugyan a párunk tudatában van annak, hogy mi is egyszerű emberek vagyunk, működik a metabolizmusunk és a testünk 50 százalékát nemkívánatos szőr borítja, nem szabad természetesnek vennünk azt, hogy együtt vagyunk. időről időre el kell csábítanunk a kedvesünket azzal, hogy olyanná válunk, mint a kapcsolat elején: felteszünk egy kis sminket a hétköznapibb alkalmakon is, megcsináltatjuk a frizuránkat, kinyúlt póló helyett helyes kis hálóingben fekszünk be az ágyba, és nem hagyjuk, hogy hónunk alól chewbacca mosolyogjon ki a párunkra. :)     

nektek mi a véleményetek? mint nő, mennyit engedtek meg magatoknak és mit vártok a férfitól? férfiak, ti mennyire vagytok lazák? mi az, ami egy nőben taszít benneteket (ami a fentieket illeti)?

nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, kérlek, írjatok bátran kommenteket!

szép napot!