Halihóó :)

probably i don't say anything new if i tell you that...i'm still alive. :)
but i have some news -> i will carry on with blogging. try to find me on www.dtellstales.blogspot.com from march! :)
i didn't have time and didn't have much inspiration lately because of studying and working, but i feel energy and passion coming with spring breeze. so...meet you there, my little honeybees ^^
xoxo
 ..................................................................................................................................................

gondolom, nem mondok újat azzal, ha bejelentem, hogy még élek. :)
viszont újdonság az, hogy folytatom az írást, csak elköltözöm. márciustól megtaláltok az új blogon, a www.dtellstales.blogspot.com -on.
a munka és egyetem mellett egyre kevesebb időm jutott a blogra, ezért álltam le, ráadásul a tárhely is elfogyott, ide már nem tölthetek fel újabb képeket, így mennem kell. de tavasszal újult erővel vágok neki. már várom, és várlak titeket! ^^

alsólánc.

when i was at home... / mikor otthon voltam...

 

spongebob and his friends :)

 matty baking apple pie

 matt's drawing

 huge pumpkin at grandma's

 our decoration

 my favourite autumn goodness

friday night aerobic :)

 sweet little cousines

 HALLOWEEN

from left to right: axe murderer, warewolf, dexter, nigga pumpkin, _ , serial killer ladybug, gipsy ladybug

header image. / fejléc-kép.

blogger.com still refuses to allow me uploading a new header photo, and it makes me sad because i don't like the recent look of my blog...

we took a picture with peter back in september to use it as a header, but when i uploaded it, it was allways shrank to a small pic. i was trying to upload it in a perfect size so many times that blogger said 'enough'...

i think i leave it as it is and will try to upload a new picture only when winter comes. :-)

now here's the photo i wanted to have as a header:

  ez lett volna az őszi fejléc-kép...

a blogger.com megtiltotta, hogy újabb fejléc-képt töltsek fel a blogomra. úgy sajnálom, mert nem igazán tetszik ez a pótmegoldás, ez a kinézet... még csak azt sem lehetett megoldani, hogy az angol és a magyar ismertető külön sorba kerüljön!
a probléma egyébként ott kezdődött, hogy a még szeptemberben, petivel közösen készült fotónkat a rendszer sorozatosan rossz méretben töltötte fel az oldalamra. akármilyen beállítással próbálkoztam, sosem volt olyan a fejlécen a kép mérete, amilyen előtte volt: szóval tökéletes. vagy kilógott mindkét oldalon, vagy túl apróra zsugorította a blogmanó...
annyiszor próbálkoztam a feltöltéssel, hogy végül a blogger megelégelte és megállj-t fújt. szóval azóta van itt ez a "nemtetszik" blogcím, kép nélkül...
azt hiszem, legjobb lesz, ha most már így hagyom az egészet és legközelebb csak decemberben próbálozom újra a feltöltéssel. készítünk majd egy jó kis téli képet! ^^

frizura-tipp.

Asszociációs teszt.

én is megcsinálom majd a tesztet, ha valamikor egyedül leszek. szóval még nem tudom, milyen...remélem lesz, akinek tetszeni fog! :)

__________________________________

Sok mindent elárulnak tudattalanunkról azok a szavak, gondolatok, amelyek egy "előhívó szó" hatására, megfontolás nélkül törnek elő. Ez az asszociációs teszt ezen az alapon működik. 

Mi kell hozzá?
Papírra, ceruzára lesz szükséged, csendes szobára és nyugalomra szintén. Fontos, hogy az adott kérdésekre érkező válaszokon ne gondokozz sokáig, írd le nyugodtan azokat a hangulatokat, képeket, színeket, szavakat, amelyek elsőre az eszedbe jutnak. Ne félj, rossz válasz nincs.

1. feladat
Írd le egymás alá azt a három állatot, amelyik a legkedvesebb neked. Figyelem, a sorrend fontos! Első helyre azt az állatot írd, amelyiket a legjobban szereted, és így tovább.

2. feladat

Írd le, mi jut eszedbe az erdőről. Írhatsz csak szavakat felsorolásszerűen, de kerek mondatokat is. Ahogy jólesik.

3. feladat
Írd le, milyen a tenger. Hasonlóképpen a második feladathoz, mindegy, hogy megfogalmazott mondatokat, vagy csak szavakat írsz.

4. feladat
Nevezz meg egy forró italt. Írd le, milyennek érzed, milyennek látod ezt az italt. Írd le, szereted-e, és milyen gyakran fogyasztod, fogyasztanád legszívesebben.

5. feladat
Képzelj el egy fehér falat. Mi jut eszedbe róla? Írd le!


Elemzés
(Csak akkor szabad elolvasnod, ha már elkészültél a válaszokkal!)

1.A három kedvenc állatod
Az első állat, amit megneveztél, azt mutatja, milyennek látnak téged a többiek, persze természetesen a te tudattalan megítélésed szerint. Pontosabban: úgy gondolod, hogy amilyen tulajdonságokkal rendelkezik az általad elsőként megnevezett állat, olyan tulajdonságokat látnak benned az ismerőseid.
Ha például elsőnek az oroszlánt írtad, akkor szerinted téged bátornak, erősnek, félelmetesnek, előkelőnek, királyinak, elegánsnak látnak. Ha viszont a nyulat írtad elsőnek, akkor az az érzésed, hogy a nyúl jellemzőivel illetnek téged, vagyis gyávának, fürgének, ugribugrinak tartanak.
Fontos az elemzésben, hogy te mit gondolsz arról az állatról, amit megneveztél. Ha például a nyulat írtad, de a nyúlról eszedbe se jut a gyávaság, csak a pihepuhaság, a kedvesség, akkor ezeket a tulajdonságokat vedd figyelembe.
Ha a választott állat tulajdonságaival nem vagy megelégedve, (mert például az oroszlán ereje, fölénye taszít téged, és nem elkápráztat), akkor úgy véled, a környezeted nem olyannak lát, amilyennek szeretnéd. A második állat a sorodban azt mutatja, milyen vagy valójában. (A saját tudattalanod megítélése szerint!) Ha például ide a sast írtad, akkor te a sas tulajdonságaival jellemzed magad.
Érdemes megfigyelni, hogy az első két állat miben hasonlít, és miben különbözik egymástól, hiszen az megmutatja, hogy a saját magad-, illetve a környezeted által rólad kialakított kép mennyire van összhangban. Ha ez az összhang hiányzik, az önértékelési problémákra utal.
Izgalmas belegondolni, milyen érzelmeket kelt benned a második állat gondolata. Szeretetreméltó, mint egy kutya? Vérengző, mint a tigris? Félelmetes, mint az orrszarvú? Utálatos, mint a hiéna? Szabad, mint a pillangó? Ugyanezek az érzelmek jelennek meg benned, amikor önmagadról gondolkodsz. Ha az állatod nem eléggé szeretetre méltó, akkor nagy feladat előtt állsz. Meg kell szerettetned magad önmagaddal. Ha másképp nem megy, hát szakember segítségét kell kérned.
A harmadik állat azt jelzi, milyen szeretnél lenni. Ha a második és harmadik állatot összehasonlítod, és jellegükben, tulajdonságaikban nagyjából egyeznek, akkor az azt mutatja, hogy összességében elégedett vagy magaddal. Ha viszont merőben ellentétei egymásnak, akkor el kell gondolkozni azon, miért nem vállalod fel azt a szerepet, amiben jól érzed magad.
Ha például a második állat egy oroszlán, a harmadik pedig egy cinke, akkor sürgősen szabadulj meg a vezetői beosztásodtól, és keress magadnak egy sokkal szabadabb, kötetlenebb munkát, amiben kedves és kicsi lehetsz, és szabadon röpködhetsz. Ha a második állatod kisegér, a harmadik viszont párduc, akkor olyan élethelyzetre vágysz, amiben megmutathatod fenséges erődet, de ez e pillanatban nem így van, mert elnyomottnak, megalázottnak, picinek érzed magad.

2. Milyennek látod az erdőt?
 Az erdő a családod szimbóluma. A család a legfontosabb bázisunk, ahol harmóniában, szeretetben, nyugalomban lehetünk. Onnan valók a gyökereink, onnan táplálkozunk energiával. Ezért nagyon fontos, hogy milyen kapcsolatban állunk vele. Ha a te erdőd összességében félelmetes, sötét, ijesztő, akkor abból nagyon szomorú következtetéseket lehet levonni a családodra nézve.
Figyeld meg, volt-e út a sötét rengetegben. Ha igen, az azt jelenti, hogy látsz lehetőséget arra, hogy kijuss ebből a helyzetből. (Ha nincs út, meg kell keresned. Mindig, mindenből van kiút.) Ha sötét, ijesztő erdőt látsz, de aztán derengő napfényt észlelsz, és a fákon keresztül ki lehet látni egy gyönyörű tisztásra, az jelentheti a rossz emlékekkel teli gyerekkort, amiből eljutottál egy mostani szerető, derűs családba (férj, gyerekek, stb.)
Ha az erdődbe besüt a nap, az a derű, az optimizmus, az erő jelképe. Ha egy csermely, vagy patak is csordogál benne, mindenképpen jelen van a szeretet. Érdemes megnézni, milyen évszak uralkodik az erdődben. A legpozitívabb nyilván a tavasz vagy a nyár, de ha kellemes, romantikus érzelmek kísérik, a másik két évszakból sem lehet negatív dolgokra következtetni.

3. Milyennek látod a tengert?
A tenger, a víz a szeretet szimbóluma. A tengered képzetéből arra következtethetsz, milyen kapcsolatban állsz a szeretet érzésével. Ha számodra a tenger félelmetes, haragos, akkor valószínűleg hiányzik az életedből a szeretet-kapcsolat. Ha viszont ringató, gyönyörű, végtelen, akkor a te szívedben jelen van a szeretet végtelensége, gyönyörűsége. Őrizd is meg.

4. Melyik a te forró italod?
A forró ital a szexhez való hozzáállásodat szimbolizálja. Ha a te italod például a forró csoki, és a jellemzésedben azt írtad, hogy mert édes, izgalmas illatú, bódító, felmelegítő, akkor ugyanezekkel jellemzi a tudattalanod a szexet. Minél különlegesebb italt választottál, annál inkább törekszel a nem hétköznapi helyzetekre.
Ha az italod rossz ízű, esetleg mérgező, akkor ott valami szexuális trauma állhat a háttérben.

5. Mi jutott eszedbe a fehér falról?
 Ez talán a legizgalmasabb szimbólum. A fehér fal ugyanis a tudattalanunkban a halált szimbolizálja. Az emberek általában passzolják ezt a kérdést, (pszichológiai szakszóval kifejezve hárítják), mert még a tudattalanuk sem akar, mer a halál tényével szembe nézni.
Ha a fehér faladat átfestetted más színűre, vagy letakartad egy képpel, vagy faliszőnyeget akasztottál rá, akkor te is azok közé tartozol, akik félnek a halál gondolatától, épp ezért hárítják a kérdést. Ha a fehér fal számodra riasztó, akkor a halál is riaszt téged.
Ha a fehér fal képzete kíváncsiságot, békességet, szeretetet indított el benned, akkor spirituális alkat vagy, aki elfogadja, a helyén kezeli a halál tényét. Azok, akik akár tudatosan, akártudattalanul az öngyilkosság lehetőségét fontolgatják, gyakran érzik úgy, hogy szeretnének a fal mögé kerülni, vagy átjutni a túloldalára. Ilyen esetben szakember segítsége szükséges.
Akinek meghalt egy közeli hozzátartozója, erre a kérdésre gyakran látja azt, hogy az illető a fal mögött van, és szeretettel hívogatja, várja őt. Ilyenkor érdemes lenne gyászmunkát tartani, vagyis végleg feldolgozni, lezárni az elveszített hozzátartozó halála okozta fájdalmat, akár pszichológus segítségét kérve.

október 23.

Az igazi otthon

Egy törött lábú, kopott hokedli áll a tornác kornyadozó léckapuja előtt. Egyik lába rövidebb a többinél, ezért egy nagyobb gurgulyakővel – így hívják felénk a patakból szedett kerek köveket – van aládúcolva. A megszámlálhatatlan apró lyukat azonban, melyet a „szúbogár” fúrt magának, aligha lehet már befoldani. Maga az ámbitus igen szép, henger alakú kőoszlopai fehérre meszeltek, s a földről szőlő kúszik egészen a tetőig, árnyékot vetve a ház falára. Az öreg szőlőtőke erős, makacsul kapaszkodik a régi földbe. Vastag, akárcsak az a férfikar, mely jó ötven éve földbe tette… s amely maga is ott nyugszik már, közel annyi éve. Nincs, ki szépen megmetszené, vesszei szabadon törnek az ég felé, a régi tetőcserepeket használva mankóként. A zabolázatlan kacsok megtapadnak a fehér kőoszlopokon, s ahol a meszelés már föltáskásodott, bizony könyörtelenül letúrják azt. Ezeken az apró sebeken látni az oszlop korát, a meszelés rétegei, mint évgyűrűk sorakoznak egymáson.  Ahogyan a szőlő teret hódít magának az öreg házon, úgy tárul szemünk elé az élet múlásának lassan hömpölygő folyama. Ezt a folyamot minden reggel két öreg kéz táplálja. A szőlő előtt, a kövekből rakott járda mellett található a kerekeskút. Ennek korát nehéz volna megjósolni. Ha kinyitja az ember a lécből ácsolt ajtaját, megdöbbentő látvánnyal találkozhat. Az egykor vaskos tölgyfacsőrlőbe a sokat csévélt lánc olyannyira belemarta fogait, hogy a roppant gerendadarab mára egyik felén felére vékonyodott. Az idő vasfoga… lassan elmetszi az erős fát. Elmetszi, ha hajtják. Ugyanaz a két kéz hajtja, mely a hokedlira helyezi minden Áldott reggel a fehér, zománcos lavórt, majd felönti a frissen húzott kútvízzel. Amint az elengedett alumíniumvödör imbolygása megáll a lánc végén, a víztükör is kisimul a lavórban, melynek peremére két ráncos, öreg kéz támaszkodik. Így már egészen jól látni a vízre festett képet. Így csak Isten képes festeni, ecset és paletta nélkül, elég neki a napsugár, mely megcsillan a vízen, majd visszatükröződik az emberi orcáról és már kész is a mű. Ennyi volna hát az ember, Isten alkotása… puszta illúzió? Akkor mit ember a „birtokának” hisz, az valóban az övé volna? Föld, ház, otthon, állat, növény, gyermek?  Hol van az ember és hol van Isten? Hol van otthonuk?

A lavórban egy öreg anyóka arcképe rajzolódik ki. Arcát mély barázdák szelik, szemét szürke fátyolréteg borítja. Nem igen lát már rendesen, de hiszen minek is látna. Kilencven év alatt kezei megtanulták útjukat. Így tűzi kontyba az udvaron hosszú, ősz haját reggelente, így mosdik meg a hideg kútvízben, törli orcáját kérges vászontörölközőbe. Mikor végez, a vizet a szőlő tövéhez önti. Itt született, ebben a házban, s ennek ajtaján fog utószor elindulni. A tornác végében ott az ajtó, kifelé, az utca felé. A méter magas töltésre azonban kívülről nem vezet lépcső. Ezen az ajtón át ember csak egyszer hagyja el a házat… utoljára.

Ez a ház az anyóka otthona. Ez a ház ha mesélni tudna! Elmondaná, miért ül délutánokon át az anyóka a kemencepadkán egyetlen olvasóval a kezében, elmondaná, amire az idős asszony már nem lenne képes, életének történetét.

Kilencen voltak testvérek, s ő volt a legidősebb. Minthogy sokan voltak, igen hamar, tizenhat évesen kellett férjhez mennie, s elhagynia a szülőházat. Még gyerek sem volt, s máris asszony lett. Pedig nem akarta ő még, de megértette édesanyja szavát… így volt a legjobb. Noha férjurát igen nagyon szerette, annak családjánál sosem szokott meg igazán. Nem értették őt, s ő sem értette emezeket. Amit otthon eképpen tanult, azt itt másképpen kellett, amit otthon eképpen szerettek, azt itt aképpen szerették. Akkoriban női munkában a gazdasszony döntött a háznál, amely tisztséget anyósa látta el. Így ő osztotta be a fiatalok pénzét, idejét, munkáját… s ha valaki nem illett a „rendbe”, azzal bizony igen mostohán bántak. Nem volt boldog új otthonában, idegennek érzete magát, s annak is tartották. Nem kímélték a munkában, legalább annyi haszon legyen rajta. Panaszkodnia nem volt kinek. Egy szobában aludtak az öregekkel, mind külön-külön ágyban. Szégyellte bánatát, még férjének sem merte elmondani. A házassága első két évében elkerülte a gyermekáldás. Mikor aztán áldott állapotba került, minden megváltozott. Majd’ ugyanannyi munkát végzett, mégis érezte, ez az állapot valami egészen más… s valóban más volt. Kislánya születése után végre igazán boldog lehetett. Külön ágyat kapott, hatalmas sátorlepedővel, melyet még édesanyjával együtt hímeztek egykor. Ebben a szentélyben végre kiteljesedhetett. Férje is érezte a változást s az első csöppséget csakhamar második követte, egy eleven kisfiú. A boldogság azonban nem tarthatott sokáig. A háború kitörte után férjét és apósát elvitték katonának. A ház gazda nélkül maradt, ő pedig ismét egyedül. Nehéz évek jöttek. A gazdaság megérezte a férfierő hiányát. Anyósa férfiként dolgozott, meghazudtolva asszonyi teljesítőképességét, s ezt várta el tőle is. A roppant erőfeszítéseknek köszönhetően a gazdaság fennmaradt, élelem akadt bőségesen. Hanem ’44 telén falujukat is elérte a front. Amivel többjük volt, mint más családnak, annyival jutott több a szenvedésből is. Az orosz katonák elől a szomszéd család portáján bújtak el a férfiak s a fiatal asszonyok. A házakban csak az idősebb asszonyok maradtak. Az élelmet a gyerekekkel küldték le az elbújtaknak. Egy nagy trágyadomb alatt volt a búvóhely kialakítva. Innen surrant egy-egy gyerek a kenyérért, melyet titokban félretettek, eldugtak az asszonyok. Így történt ez azon az estén is.

Egy szénaboglyába rejtették el az asszonyok a kenyereket, s mikor nem volt mozgás az udvaron, egy-egy gyerek kiosont és megragadott egy kenyeret.  Aznap este azonban máshogy történt, és az egy életre nyomott hagyott az emberekben… s ha ma a szürke fátyol mögül könnycseppek indulnak, hát oka van annak. Éppen az a kislány volt soron, az ki édesanyjának megváltója volt, az ki a földre szabott életben a fényt elhozta… most nem bírta el „Krisztus testét”, félelmében elejtette a kenyeret… éppen egy heverő katona mellé, ki riadtában… lőtt… s a fényhozó holtan rogyott össze. A gyermekét váró anya teste a lövés hallatán görcsbeugrott, zokogva tépte volna fel rejteke ajtaját, ha nem fogják meg erős karok. Abban a pillanatban a föld alatt nagyobb erők csaptak össze a világgal, mit fölötte… egy őrjöngő anya eszét vesztett, reménytelen tusát vívja életüket féltő társaival… szeméből eltűnt az emberi lét, helyén valami túlvilági erő tüze lengett, karjában az izmok és idegek emberfeletti energiákat mozdítottak meg… nem lehet ezt leírni jobban… ott, akkor örökre elveszett valami. Mit Isten adott, az ember elvette.

A megtört asszony nem merte, nem tudta megírni e borzalmat férjének. El akarta mondani, várta a pillanatot, hogy átölhesse urát, hogy kisírhassa magát végre másik felének vállán… csak várta és várta. A pillanat nem jött el. A front elvonult, s nem tért vissza apósa és hitvese sem. Kósza hírek érkeztek, volt, hogy halálukról, volt, hogy fogságba esésükről. Nem ők voltak az egyetlen elmaradtak… öccsei közül ketten is odavesztek. A két asszony magára maradt az egyetlen gyermekkel. Mi tegnap még jól működő gazdaság volt, mára semmivé lett. Ki tegnap még boldog édesanya, szerető feleség volt, mára gyászoló özveggyé lett…

 A fiatal asszony visszatért az atyai házhoz. Mennyire más volt most ez az otthon… mi egykor boldog gyermekkornak adott helyet, most egy megtépázott asszony menedéke lett. Idővel a sebek gyógyulni kezdtek, s lassan-lassan visszaállt az élet rendje. Az idősödő édesapa értette a gazdálkodást, s hamar a település jobb módú parasztjai közé tartozott a család. A fiatalasszony a munkába temetkezett. Hiába a sanyarú sors, még mindig szép volt, s jó családban élt… akadtak lassan udvarlói is. Akadtak volna, azonban hallani sem akart senki felől… sorra utasította el az érdeklődőket. Egy efféle faluban azonban ez nem járhatott megtorlatlanul. Hamar el is terjedt, hogy „ennek és ennek” a szeretője, azért nem akar újra házasodni. Azonban nem foglalkozott a pletykákkal, némán és üresen tűrte a szóbeszédet… nem volt már ereje, azt elhasználta örökre.

Egy reggelen váratlan vendég érkezett. Mikor meglátta, kábultan rogyott a földre. Ő volt az, igen, visszatért a férfi, az egyetlen ember a világon, aki… hitte, remélte. De ez a férfi már nem az volt. Öt éven át várta a fogságban a pillanatot, hogy átölelhesse kedvesét, magához szoríthassa gyermekeit… és most itt áll, némán, szigorúan nézve feleségére. Nem itt kereste először, hanem régi otthonukban. Anyjától értesült gyermeke haláláról, és a szóbeszédről, felesége hűtlenségéről… Mi öt évig gyűlt benne, egyszerre tompán elsüllyedt valahol, és soha nem tért vissza többé. „Itt maradsz?” – ennyit kérdezett csupán. „Itt.” – ennyi volt a válasz. A tűz mely két embert eggyé olvaszt és az egekbe emel, egyetlen lángcsóva nélkül szürke hamuvá vált… s két ember szívét fekete korom fedte el… örökre. Mit Isten egymásnak alkotott, az ember elválasztotta egymástól.

Maradt hát apja házánál, annak gazdaságában… még két évig. Akkorra a gazda a falu első parasztjai közé tartozott. Ügyesen gazdálkodott, jó földeket vett, jól vetett és jól aratott… szépen gyarapította birtokát. Egy napon aztán a tulajdon, mi elébb helyezte őket a többi családnál, mélyebbre taszította őket mindenkinél. Az emberiség félelmetes dolgokra képes önmaga ellen. A megbecsült gazdából kulák lett, elvették mindenét, földjét, házát, állatait… minden tulajdonát. A gazda nem bírta ezt a terhet… önnön kezével vetett véget életének. Mit Isten segítségével megteremtettek, az ember könyörtelenül lerombolta.

Az asszony és testvére beálltak a TSZ-be, kis idő múlva szolgálati lakást kaptak. Közben családot alapított gyermeke is, megszülettek unokái, mára dédunokái. Az idő elrepült. Unokái külföldre költöztek, elhagyták szülőföldjüket. Eleinte még vissza-visszatértek, aztán lassan ez is elmaradt. Időközben eltemette fiát, ki elintézte a rendszerváltozás után, hogy édesanyja visszakaphassa régi otthonát. Az otthont, ahol családba született, az otthont, melyben egyedül maradt.

                Egy törött lábú hokedli áll a tornác előtt. Rajta lavór, s a víztükörben egy arc. Nem, nem az emberé, ez az arc Isten otthona. Az embernek itt e földön nincs tulajdona, de övé minden. Nem azért, hogy birtokolja, hanem hogy ápolja, gondozza mit az Égtől kapott. Az otthonotokat ne keressétek rajtatok kívül… az otthon belül van. Amíg élünk, Isten otthon van mindünkben… Ő a mi örökségünk. Ő teremt új életet férfi és nő által, Ő maga az élet. A házunk, otthonunk elpusztulhat ezerszer is, de míg Ő bennünk van, addig mindig újjáépíthetjük. Az ember elhagyhatja Őt, de Ő sosem hagyja el az embert. Az ember elvehet a másik embertől mindent, de ami belül van, azt sosem veheti el. Mit adunk gyermekeinknek örökségül? Pont ezt a tudást… az egyetlent, mi örökkön való. 

                                                                                                                                     Csillagosi

sunday afternoon walk. / vasárnap délutáni séta.

bár még melegen sütött a délutáni nap, a tájat már őszi köd borította. sosem tetszett még pozsony ennyire (az igazat megvallva most tetszett először). végre volt valami hangulata...
van egy tó petržalkán, ami körbe van véve fákkal. a tavon rengeteg hattyú és vadkacsa úszkált, az égen sirályok repkedtek. és mindenütt köd volt. jó sűrű köd. itt sétálgattunk órákon keresztül. voltak emberek, akik bemerészkedtek a hideg vízbe. petinek is ez volt a terve (mer' csávóó!...), de végül nem mászott bele. bár egészséges az effejta "edzés", azért örültem, hogy végülis nem jött össze. nemrég még beteg volt, nem hiányzik ez neki... :)

rövid volt a hétvége, mert szombaton iskolában voltam. holnap újra munkába kell menni... milyen jó, hogy szeretem! 
...és holnap is nagy lesz a köd. :)